fbpx

Este jó, este jó,

este mégis jó.

Apa mosdik, anya főz,

együtt lenni jó.

Ég a tűz, a fazék

víznótát fütyül,

bogárkarika forog

a lámpa körül.

A táncuk karikás,

mint a koszorú

meg is hal egy kis bogár,

mégse szomorú.

Lassú tánc, lassú tánc,

táncol a plafon,

el is érem már talán,

olyan alacsony.

De az ágy meg a szék

messzire szalad,

mint a füst, elszállnak a

fekete falak.

Nem félek, de azért

sírni akarok,

szállok én is, mint a füst,

mert könnyű vagyok …

Ki emel, ki emel,

ringat engemet?

Kinyitnám még a szemem,

de már nem lehet …

Elolvadt a világ,

de a közepén

anya ül, és ott ülök

az ölében én.