Versek, mondókák, rigmusok:
Ne szedj fészket, nem jó lesz,
ha madár nincs, hernyó lesz,
ha hernyó lesz, nincs gyümölcs
jó kismadár, te csak költs!
(népköltés)
–
Egri György: Nőnek a fák
Két madárka összekoccant egy napon.
– Ide vele!- hadd töröm meg.
– Nem adom!
– Ha nem adod, nem eszed meg! Nem biz ám!
– Nesze, pisze!
– Jaj, ne bántsd a bóbitám!
Addig csípték egymást a kis begyesek,
egyszer csak a fekete mag leesett.
El is bújt az avar alá a fűbe,
kis fa lett, majd nagy fa is lett belőle.
–
A meggyfára rigók jöttek,
egy- két szemet meg is ettek.
–
Csörögnek a szarkák,
jöhetnek a gazdák.
–
Kár, kár, varjú Pál,
megmondtam, hogy ne pipálj!
–
Cin- cin, cinege,
orra hegyén a begye.
–
Fű, fű, fű,
eredj ki, te zöldfülű!
–
Ő, ő, ő,
zöldül a mező.
–
Két kis veréb ül a fán,
azt se tudja, mit csinál.
–
Ej- haj, vadliba,
mit ettél a lagziba?
Tekintetes káposztát,
méltóságos rántottát.
–
Szegény bagoly nappal vak,
dőlt falak közt fészket rak.
Éjjel jár ki vadászni,
egereket hajhászni.