A trikómanókról azt kell tudni, hogy valójában kakucsoknak hívják őket és a messzi Lapuföldön élnek. Ezek a fehér színű lények olyan hüvelykujjnyi magasak, és azért fehérek mind, hogy el tudjanak rejtőzködni a hóban, Lapuföld ugyanis a végtelen hó országa. Fehérek mind, kivéve Lopikot és két testvérét, akik viszont valamiért olyan feketék, mint a szurok. Szegény Lopikéknak a színük miatt kellett elmenniük Lapuföldről, mert attól féltek, hogy bármilyen picik is, előbb nem utóbb észreveszi majd őket egy madár a hóban és elrabolja őket.

Lopik és testvérei az első trikót egy Peti nevű kisfiú szekrényéből tulajdonították el, aki reggel, amikor öltözködni kezdett volna, döbbenten vette észre, hogy nincsen ott a komódon, az előző este kikészített trikó.

– Te mindent elhagysz – mondta neki kedvesen az anyukája, amiben volt is némi igazság, de ezúttal tévedett. A trikót Lopikék tulajdonították el azzal a feltett szándékkal, hogy mivel pont olyan fehér, mint náluk otthon a hó, így akár el is rejtőzhetnek alatta, hogy ne vegyék észre őket a madarak.

A terv nagyszerűen sikerült és boldogan hazai is tértek a barátaikhoz. Igen ám, de amikor a többi kakucs megérintette a trikót és érezte, hogy az nem csak puha és bársonyos, de még meleget is ad a hideg zimankóban, akkor Billen a kakucsok királya kiadta a parancsot, hogy össze kell gyűjteni a világ összes trikóját, hogy mostantól soha többé ne kelljen fázniuk.

Útra keltek hát a kakucsok a föld minden irányába, hogy annyi trikót szerezzenek, amennyit csak tudnak. Ha reggel felkelsz, és nem találod a trikódat, akkor biztos lehetsz benne, hogy egy kakucs vitte el, sőt, így van ez a zoknikkal is, mert időközben arra is rákaptak Lapuföld lakói. Siettükben gyakran csak a zokni felét viszik el, ez a magyarázata a fél pár zokni rejtélyes talányának. Haragudni nem szabad rájuk, mert egyébként nagyon barátságos és jóindulatú népség a kakucs és nem is sejtik, hogy másokat esetleg bosszantanak azzal, ha elcsennek egy trikót vagy zoknit.

Szigeti Kovács Viktor: A trikó tolvaj kakucsok