Petőfi Sándor – Anyám tyúkja

Ej mi a kő! tyúkanyó, kend

a szobában lakik itt bent?

Lám, csak jó az isten, jót ád,

hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,

még a ládára is fölszáll,

eszébe jut, kotkodákol,

s nem verik ki a szobából.

Dehogy verik, dehogy verik!

Mint a galambot, etetik,

válogat a kendermagban,

a kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát

jól megbecsülje kend magát,

iparkodjék, ne legyen ám

tojás szűkében az anyám.

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,

hadd beszélek mostan veled,

régi cseléd vagy a háznál,

mindig emberül szolgáltál.

Ezután is jó légy, Morzsa,

kedvet ne kapj a tyúkhúsra.

Élj a tyúkkal barátságba,

anyám egyetlen jószága.