Móra Ferenc – A csókai csóka

Csókai csókának

Mi jutott eszébe?

Föl szeretett volna

Öltözni fehérbe.

Unta szegény jámbor,

Hogy ő télen-nyáron,

Örökkön-örökké

Feketében járjon.

Ahogy így tűnődik

Ághegyen a csóka,

Arra ballag éppen

Csalavér, a róka.

Attól kér tanácsot,

Mit kellene tenni,

Hófehér galambbá

Hogy kellene lenni.

“Nincsen annál könnyebb –

Neveti a róka –

Fürödj meg a hóban,

Te fekete csóka!

Olyan fehér galamb

Lesz rögtön belőled,

Hogy magam sem tudom,

Mit higgyek felőled.”

Nagyeszű rókának

Szót fogad a csóka,

Nagy vígan leugrik

Az ágról a hóba.

Az orra hegye se

Látszik ki belőle,

Kérdi is a rókát,

Mit hisz most felőle?

“Azt hiszem, galamb vagy” –

Csípte meg a róka,

S csapott nagy ozsonnát

Belőle a hóba.

Róka csípte csóka,

Csóka csípte róka –

Így lett fehér galamb

A csókai csóka.