A karácsonyfa egy karácsonykor felállított és feldíszített,általában a fenyőfélék közül választott örökzöld növény. Hagyományos karácsonyi szimbólum és ünnepi kellék.
A karácsonyfa díszítésének szokása a XVI. század körül kezdődött el. Kezdetben almát, diót, ostyát, mézespogácsa-alakokat, édességeket, valamint fából és textilből készült díszeket aggattak rá.A XIX. század végén már a csillogó díszek váltak a karácsonyfa népszerű díszítőelemeivé.
A legfelül található dísz a fán a csúcsdísz. Ez korábban általában csillag alakú volt, és a betlehemi csillagot jelképezte, mára a legtöbb helyen felváltotta ezt a hegyes végű, csillogó gyöngyökkel kirakott „templomtoronyforma”.
A karácsonyfa nélkülözhetetlen elemei közé tartoznak a gömbök is, amelyek változatos színűek és anyagúak, de mind a paradicsomi fa almáját jelképezik.
Régebben a fa kivilágítására leginkább gyertyákat használtak, ezt azonban részben felváltotta az egy- vagy sokszínű, esetleg villogó, zenélő izzósor. Népszerű ezenkívül a csillagszóró is.
Magyar jellegzetesség a szaloncukor – selyem- és sztaniolpapírba csomagolt, esetleg csokoládébevonatos cukorka –, amit a díszekhez hasonlóan a karácsonyfa ágaira kötöznek.