A keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe. Jézus feltámadását ünneplik mindenhol a templomokban. A történet szerint két nappal előtte, pénteken feszítették keresztre őt a római katonák: azzal gyanúsították, hogy forradalmat indíthatott volna a tanításaival és hogy ő akart lenni a király. Ezért csúfságból töviskoronát tettek a fejére és a feje fölé odatűztek egy papírt, amin ez állt: 

I.N.R.I. – Iesus Nazarensis, Rex Iudeae. 

Magyarul: Názáreti Jézus, Judea királya. 

Szegény, meg is halt, a családja eltemette, zsidó szokás szerint egy barlangot ásva a domboldalba az Olajfák Hegyén és egy nagy, nehéz kővel takarták be a sírt. Lévén, hogy másnap szombat volt és olyankor a tízparancsolat szerint pihenni kell, a családja és a tanítványai csak vasárnap mentek ki megint a sírhoz. De mit találtak ott…!? Üres volt a gödör! Egy angyal állt mellette és azt mondta a gyászolóknak: 

“Nincs már itt, mert feltámadt!” 

Jézus feltámadását ünnepeljük ekkor.

Emellett a világ minden táján ünnepelnek valamilyen tavaszi ünnepet a nem keresztények is. Mióta a világ világ, az emberek örvendeztek és megünnepelték a tavaszt, a természet megújulását. A legismertebb szimbólum a tojás, mivel az a termékenységet, új életet szimbolizálja. A tojások színezése, a “piros”, vagy “hímes” tojás, már az ősi Babilonban is szokás volt.