Bemutatkozna, de álljon itt az a szuper kis írás, amit a testvére osztott meg róla:
„Sokan tudjátok rólam, hogy van egy nővérem. Óvónéni Sopronban. Nem tudok elmenni vele sehová, hogy ne köszönne rá valakire. A sehova alatt nem csak Sopront értem! 
Jártam vele így már Bécsben, Beledben, Badacsonyban és Budapesten is. Az „Ismered?” kérdésre jön a válasz: „Ovisom volt, 7 éve ballagott.”, „Tanítottam úszni.” És a gyerek emlékezetességétől függően jön egy sztori, hogy ő a Tocsonyás, a masszírozós, az Attila sofőrnek éneklős stb.
Szenvedélyes bármiben amit csinál. A pandémiás uszodai leállás alatt energiáit MoMo Rádiós ötletelésre és több száz mese hanganyagnak alkalmas minőségben történő rögzítésére fordította. Küldetésnek érzi és szívvel- lélekkel meséli a meséket – a rádiónak is. Oké, szereti is… Számtalan mese, dal és vers van fent az oldalon. Le tudja kötni a gyerekeket és igazi minőségben, amire a mai világban úgy érzem van igény. 
Az én nővérem nem kétgyermekes családanya… Neki több száz gyereke van, és pont úgy akar figyelni a lelki-testi egészségükre, mint a vérszerinti anyukájuk. Eszter úgy jön hozzám el egy hétvégére, hogy előtte még felmond (nem felolvas) 3-4 mesét az épp aktuális tematika szerint, mert minden este kell az új tartalom! Az étkező asztalán mindig ott a félprofi mikron, startra készen, ha mesélni kell. (Én meg rettegek, mikor öntöm le kávéval, borral… 
)
Miért hallgassátok a Rádiót? Én csak gyermekjóga oktató vagyok, hiteles forrás esetleg (!) a közbeszerzés és/vagy fejlesztéspolitika területén lehetek (ha nem lenne mindkettő dinamikusan változó jogág 
) de azért tudok pár érvet:
Eszter néni meséi – naponta friss feltöltés, aktuális téma köré felfűzve pl. madarak és fák napja, szüret, iskolakezdés, karácsony …
Tolerancia mesék – nehéz/szokatlan élethelyzetekre gyűjtve pl. szerettünk halála, fogfájas, gyermekkori diabétesz, örökbefogadás… Mert a népmesék voltak a falusi ember pszichológusai. Ma pedig Kádár Annamária és Boldizsár Ildikó, akik megkerülhetetlenek minden pedagógus, szülő számára – és mondják ugyanezt.
A gyermekek fejlődő idegrendszerének hallgatni jobb, mint nézni képernyőn keresztül még akkor is, ha ugyanarról a történetről is van szó. (huh ebbe nem megyek bele jobban, a részleteit kérdezzétek meg Eszter nénitől 
)”
