Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy lovacska Sárospatakon a Betyár Lovastanyán, Azték volt a neve. Ő egy huncut csodapóni volt, egy nagyon kedves lovacska. Szeretett volna magának egy póni lányt feleségül, mert arra vágyott, hogy legyenek kiscsikói. Nagyon szeretett volna apuka lenni.
Elindult az üveghegyen is túlra napszemüvegben, egészen Hollandiáig. Az utazása közben arról álmodozott, hogy milyen lesz az ő felesége. Talált egy gyönyörű szép lovastanyát, ahol élt egy póni lány, akibe azon nyomban beleszeretett. Az ő neve Amber volt, egy csodaszép barna színű póni. Azték azt gondolta, hogy könnyen meghódíthatja Ambert, csak azzal nem számolt, hogy egy másik póni fiú is beleszeretett a gyönyörű szép Amberbe. Azték viszont birkózni hívta a póni fiút, hogy megnézzék, hogy ki az erősebb, és azé lesz Amber. A huncut Azték minden erejét összeszedte és el is kezdték a harcot. Sajnos Azték ereje kevésnek bizonyult, mert nagyon elfáradt a hosszú utazás során, így a birkózásra már nem maradt elég ereje. Így a másik póni fiú lett a győztes, pedig Azték nagyon erős lovacska volt. El kellett fogadnia, hogy Amber nem lehet az ő felesége. Nagyon fájt a szíve, hogy le kell mondania a csodaszép póni lányról. De tudta, hogy ezt nem hagyhatja annyiban. Megkereste a póni fiút és kihívta egy futóversenyre. Azték tudta, hogy nyernie kell, mert ez az utolsó lehetősége, hogy megszerezze Ambert és álma valóra váljon.
Futott Azték, futott, mint a villám, és egyszer csak ő nyert. Annyira, de annyira boldog volt, hogy Amber az ő felesége lesz. Meg is kérte a kezét, Amber igent mondott. Azték végül úgy döntött, hogy megtartják a világra szóló lakodalmukat. Elindultak Sárospatakra napszemüvegben, hogy ott hatalmas lakodalmat csapjanak.
Hegedül a kisegér, penget rajta, csellón játszik a macska, vonó a farka. Ez a csuda zenekar cincog-nyávog, Azték lagzijában a táncot csak erre járod. A lagzi után nem sokkal született száz kiscsikójuk. A száz póni gyerek csak ugrándozott és viháncolt egész nap a lovastanyán, nagyon boldog csikók voltak. Azték ezután teljesen megváltozott, többé nem huncutkodott annyit. Nem koszolta össze magát, mert szép példát akart mutatni a csikóinak, akik nagyon szerették az apukájukat és az anyukájukat.
Itt a vége, fuss el véle, letörött a kifli vége, elvitte a kisegérke. Ha Azték Ambert meg nem találta volna, az én mesém is tovább tartott volna.
írta: Murvai Zita, 5 éves (2021)