Sz. Pál-Kutas Orsolya versei

Csokor

Ide kéket, égben lakót,
ide zöldet, életadót.
Kell a sárga, napnak fénye,
kell a csokor közepébe.

A fehérrel simogatlak,
a barnával átkarollak,
ide egy kis piros mehet,
szívem színét rejtem Neked.

Színes csokrom Neked szedtem,
széltől óvón melengettem,
s Anyák napján kis virágod
öledbe szór minden álmot.

*

Diószegi

Diófáról dió pereg,
Diószegi ott ténfereg.
Őszből télbe hajlik a táj,
faágak közt fakopács jár.

Diószegi pöröl vele,
diófáját félti egyre,
nem tudja tán, hogy e madár,
jó doktorként kopog a fán.

Diószegi, Diószegi,
hagyj a fádon helyet neki,
a jó doktor hadd dolgozzon,
bő termés lesz az asztalon.

Fa alatt áll Diószegi,
a lehullott diót szedi.
Vászonzsákját telirakja,
télre várja majd a kamra.

Dió csörren az asztalon,
torta készül, finom nagyon,
Diószegi nézegeti,
kóstolgatja, ízlelgeti.

Diófáját kiskertjében
fakopács gyógyítja szépen,
kinek télen Diószegi
élelemmel megköszöni.

*

Tudod, Anya!

Anya, hogy jut el télapó,
ahol sosem esik a hó?
Kereket szerel a szánnak,
s lovakkal megy a határnak?

Hogyha hó hull, és fúj a szél,
melegedni Ő hova tér?
Nem fázik meg ő a szánon?
Küldjem el a nagykabátom?

Anya, zsákját ő hogy bírja?
A derekát nem fájlalja?
Olyan sok-sok gyerek várja,
biztos tele van a zsákja.

Anya, tudod, úgy sajnálom,
egyedül a hideg szánon,
jövőre, ha megengedné,
kis inasként vele mennék.

Több ajándékot hozhatna,
több kis arcra mosolyt csalna,
s nem is fájna úgy a háta,
hideg szélben meg nem fázna.

Tudod, Anya, a télapó
nem csak a jó gyerekhez jó,
ha ígéret kap estére,
ajándékot rak cserébe.

*

Nyusziebéd

Ugrabugrál nyuszifi,
Kiugrál a rétre,
Hol a kicsi nyuszilány
Várja jó ebédre.

Káposzta lesz a leves,
Borsófőzelékkel,
Végül répatorta,
Piros reteklével.

Együtt hazagurulnak
Jóllakottan, szépen,
Várja őket nyúlvacok
A föld üregében.