
Gergely-járás – Iskolásat játszunk!
Márciusban mindig nagy az izgalom! Tudjátok miért? Mert ilyenkor vendégek érkeznek hozzánk: azok a gyerekek, akik tavaly még ovisok voltak, de most már elsősök! Ez egy régi szép szokás, amit Gergely-járásnak nevezünk.
Idén is hamarosan iskolába mennek a nagycsoportosok. Ezért ma mi is iskolásat játszunk! Ismerjük meg együtt a Gergely-járás hagyományát!
Számolós mondóka
Gyertek, számoljunk együtt az ujjainkon!
Egy – megérett a meggy,
Kettő – csipkebokor vessző,
Három – te leszel a párom,
Négy – bíz oda nem mégy,
Öt – leszállott a köd,
Hat – hasad a pad,
Hét – sáros ez a rét,
Nyolc – üres a polc,
Kilenc – kis Ferenc,
Tíz – tiszta víz,
Ha nem tiszta, vidd vissza,
Ott a szamár, megissza.
Gergely-járás – Igaz történet
Réges-régen, amikor még nem volt kötelező iskolába járni, a tanító bácsik és nénik így hívták a gyerekeket tanulni. Március 12-én (vagy akörül) a kisebb iskolások szép ruhába öltöztek, papírsüveget tettek a fejükre, fakardot vettek a kezükbe, és elindultak énekelni a faluban, házról házra.
Ezek a kis éneklő csapatok „Szent Gergely vitézeinek” nevezték magukat, sőt, még egy püspököt is kijelöltek maguk közül, akit beöltöztettek.
A házaknál a felnőttek kedves ajándékokat adtak nekik: tojást, lencsét, kalácsot, sőt, néha szalonnát is! A gyerekek ezeket összegyűjtötték, és a tanító bácsinak vitték ajándékba.
A Gergely-járás legismertebb dala így kezdődött:
🎶 „Szent Gergely doktornak, híres tanítónknak az ő napján…”
Ma már nem így hívogatják az iskolába a gyerekeket, de mi emlékezhetünk erre a szép szokásra és játszhatunk iskolásat! 😊