Márciusban mindig nagy izgalommal készülnek a gyerekek, hiszen vendégek jönnek hozzánk:

a régi óvodások, akik már elsősök. Sajnos idén is elmaradt a Gergely-járás.

Iskolába azonban most is mennek majd a nagycsoportosok.

Így ma játszunk iskolásat, elevenítsük fel a Gergely járás hagyományát.

Számolgassunk egy kicsit az ujjainkkal:

Egy – megérett a meggy,
Kettő – csipkebokor vessző,
Három – te leszel a párom,
Négy – bíz oda nem mégy,
Öt – leszállott a köd,
Hat – hasad a pad,
Hét – sáros ez a rét,
Nyolc – üres a polc,
Kilenc – kis Ferenc,
Tíz – tiszta víz,
Ha nem tiszta, vidd vissza,
Ott a szamár, megissza.

Következzen egy mese, ami nem is mese, hanem igaz történet:

Gergely-járás

Nagy (Szent) Gergely pápának, mint az egyháztanítók egyikének napján,

március 12-én (vagy környékén) mint más országokban, úgy nálunk is úgy öltöznek fel a kisebb iskolás gyermekek, mint a Háromkirály-járáskor és Gergelyt-járni, vagyis a faluban házról-házra énekelni mennek.

Akkor még így hívogatták a gyerekeket az iskolába. Azidőtájt még nem volt kötelező az iskolába járás. Az énekért cserében a háziaktól apró-cseprő ajándékot kaptak. Amit kaptak, pénzt, tojást, lencsét, kalácsot, szalonnát, azt a falu tanítójának ajándékozták. .

A katonai toborzás mintájára a szereplők gyakran különféle katonai rangokat viseltek: „Szent Gergely vitézeinek” is nevezték őket. A püspököt is meg szokták személyesíteni. Maszkjuk jellemző darabjai voltak a csúcsos papírsüveg és a fakard.

A Gergely-járás legismertebb éneke a „Szent Gergely doktornak, híres tanítónknak az ő napján” kezdetű ének volt.

Gergely-járás(Kolompos Együttes)