Momó Gyerekrádió

Magyarország Legmesésebb Online Gyerekrádiója

Szigeti Kovács Viktor: Jingwei kövei

——A leggyönyörűségesebb madarat a föld kerekén úgy hívják, hogy Jingwei, olyan kicsiny, hogy könnyedén elférne egy gyermek kezében is, kis szíve lüktetését bárki érezhetné a tenyerében, de érinteni nem érintheti meg senki sem. A tolla hófehér, bársonyos pihéi közt pedig, akkor is énekel a szél, amikor a leggyengébb falevelek sem rezdülnek meg az ágakon.

– Ne búsulj szépséges Jingwei, ne szomorkodj, majd én vigyázok rád – ezt dúdolja neki a szél, miközben finom szellőkkel simogatja a tollait.

——Ha süt a Nap, szerteszét gurulnak pihéin a finom napsugarak, mert még az ég királya sem akarja szúrós nyilaival bántani őt. Ha felkel a Hold, azt mondja Jingweinek, „aludj csak kicsiny madár, álmodj szépet, én vigyázok rád” és az éjszaka királynője bársonyos fényével takarja be az apró madárkát. Jingwei nem énekel se nappal, se éjjel, nem azért mert nincsen hangja, ha dalolna, olyan szépen tenné, hogy még a fülemüle is szégyenkezhetne mellette. Jingweinek nincsen ideje énekelni, mert kicsi csőrében szakadatlanul köveket hord a végtelen óceánba.

——Jingwei ugyanis nem volt mindig madár, réges-régen egy szépséges kislány volt, aki minden este kiszökött apja, a király palotájából, és fürdőzni ment a tengerbe. Igen ám, de egy napon túl messzire úszott és a feneketlen óceán hullámai nem bírtak ellenállni szépségének és lehúzták őt a mélységbe. Miután elmerült, a hullámokból egy gyönyörűséges madár röppent fel. Jingwei ettől a naptól fogva, ami olyan rég volt, hogy még ükanyáink ükanyái sem emlékezhetnek rá, hordja a kövecskéket a végeláthatatlan vízbe, hogy végül megteljen és soha többé senki se fulladhasson bele. Az óceán, hosszú, de nagyon hosszú ideig minden nap kikacagta a madárkát:

– Bolond vagy te Jingwei, ezredévekkel sem lehet mérni a mélységemet! Mit érnek hát a kavicsaid, soha nem fogok eltelni apróságaidtól.

——Jingwei azonban nem törődött a víz időtlen beszédével és fáradhatatlanul azon dolgozott, hogy mással ne történhessen meg az a szörnyűség, ami vele megtörtént. Olyan régóta csinálja már azonban hasztalan munkáját, hogy időközben azt is elfeledte miért teszi, csak azt érzi, hogy neki ez a feladata, ezért született erre a világra. Az ő dolga kavicsokat hordani a mélységbe. A tenger sem nevet rajta már régen, amerre Jingwei repül, ott megfosztja végtelenjét a hullámok lüktetésétől, és csak szomorúan figyeli az árva madarat.

——Egy idő után a szél, a Nap és a Hold is meghatódott szegényke sorsán, ezért vigasztalják és óvják a kicsiny madarat.

Vélemény, hozzászólás?

Momó Gyerekrádió © 2015 Frontier Theme