Momó Gyerekrádió

Magyarország Legmesésebb Online Gyerekrádiója

Regina

NapkönyvRegina

Hol volt, hol nem volt, valahol a nagyvilágban, annak is egy kis sarkában, volt egy ország. Ennek az országnak, volt egy nagyon öreg királya. Ez a király, mivel érezte, hogy nagyon elfáradt már a kormányzásban, egy napon magához hívatta egyetlen fiát, és így szólt hozzá:

– Fiam! Itt az idő, hogy átvedd tőlem a koronát, és bölcs királya legyél az országnak!

– Édesapám! Fiatal vagyok én még királynak! Szeretnék még szabadon kószálni a világban! Oly keveset szórakoztam még!- felelte a herceg.

– Ugyan fiam! Egész nap csak lustálkodsz! A vadászaton kívül, semmi más nem érdekel! Milyen király lesz így belőled!- csóválta fejét az öreg király.

– Édesapám! Én nem akarok király lenni!- felelt a fiú, és magára hagyta az apját.

Az öreg király, teljesen elkeseredett. Összehívta hát az ország bölcseit, hogy tanácsot kérjen tőlük. A bölcsek, három napig tanakodtak a dolgon, míg végül egyikük a király elé állt.

– Uram-királyom! Meg hánytuk-vetettük a dolgot, és arra jutottunk, hogy egyetlen fiad, csak úgy fog megkomolyodni, ha feleségül vesz egy rátermett királykisasszonyt.

– Igazatok van! – vidult fel a király, és kihirdette, hogy az ifjú herceg, feleséget keres.

Ettől a pillanattól kezdve, a palota élete, teljesen felbolydult. Özönleni kezdtek a szomszédos országok királykisasszonyai, hercegnői. Egyik szebb volt, mint a másik, egyik gazdagabb volt, mint a másik, de a királyfinak egyiken sem akadt meg a szeme. Kérlelni kezdte, hát az apját, hogy ne kelljen megnősülnie, jó ő így, ahogy van, egyedül. Ám az apja hajthatatlan volt.

A királyság egyik legtávolabbi csücskében, élt egy szegény ember. Ennek a szegény embernek, nem volt egyebe, csak egy csúnyácska leánya. Ezt a lányt, Reginának hívták. Egész álló nap, csak a házban gubbasztott, és szomorkodott, mivel mindenki gúnyolta a külseje miatt. A lány alacsony volt, és púpos, mindkét szemére kancsalított, ráadásul szőke haja úgy ült a fején, mint egy szénakupac. Bizony szomorú is volt a lánya miatt a szegény ember. A falu összes lányának volt már kérője, csak az ő kislánya nem kellett senkinek.

– Jaj édes lányom! Megöregedtem! Egyetlen aggodalmam, hogy mi lesz veled, ha én meghalok! Ki viseli majd a gondodat!

– El leszek én egyedül is édesapám! Egy csöppet se aggódjon miattam!- felelt a lány dacosan.                De az apja, nem nyugodott bele ebbe a dologba. Végigjárta a környező falvakat, hogy kérőt találjon egyetlen gyermekének.

Egyik nap, Regina a patak partján ücsörgött, amikor meghallotta, hogy a királyfi feleséget keres. Belenézett a patak vízébe, és nagyot sóhajtott:

– Bárcsak én is szép lennék! Akkor biztosan engem választana a herceg feleségnek! De, mivel ilyen csúnya vagyok, nem kellek senkinek, és magányos maradok örök életemre!- Ahogy ezt kimondta, potyogni kezdtek a könnyei, egyenesen a patak vízébe.

Odalenn a patak mélyén, élt egy tündér. Éppen hosszú haját fésülgette, amikor ráhullott Regina egyik könnycseppje. Kíváncsi lett mi történt odafönn, ezért felúszott a felszínre, ahol meglátta a zokogó lányt.

– Miért sírsz?- szólította meg a tündér.

– Hát, te ki vagy?- kérdezte Regina megszeppenve.

– Én vagyok a patak tündére! Miért sírsz?

– Mert csúnya vagyok!

– És az olyan nagy baj?

– Igen, mivel így nem találok magamnak férjet!

– És, milyen férjet szeretnél?

– A herceget szeretném! Ő olyan gazdag, és jóképű!- törölte meg szemét a lány.

– És szereted?

– Azt nem tudom, hiszen még sohasem találkoztunk!

– Lehet, hogy ha ismerne, így is feleségül venne!

– Az lehetetlen! A hercegek, csak a nagyon szép lányokat vehetik feleségül!

– Hát jó! Ha akarod, széppé varázsolhatlak!

– Igazán?

– Igen! De ennek a varázslatnak, van egy hibája! Abban a pillanatban, ahogy kimondod a boldogító igent, vissza fogsz változni olyanná, amilyen most vagy!

– Nem baj! Így is vállalom! Legalább egyszer megtudom, hogy milyen is szépnek lenni!

A tündér erre bólintott egyet, majd lebukott a mélybe. Kitépett pár hínárt, elkapott egy ezüstpikkelyes halat, majd visszatért a lányhoz. A hínárt a fejére tette, mire az, gyönyörű aranyhajjá változott. Letépett egy tavirózsát, és Regina arcára tette. Ettől rögvest elmúlt a kancsalsága, és rózsás lett az arca. Ezután, megfogta a halat, és kitépett belőle tíz darab pikkely, ezeket, a lány szegényes gúnyájára dobta, amitől az átváltozott ezüst ruhává.

Regina, belenézett a patak vízébe, és nem hitt a szemének. Egy gyönyörű lány nézett vissza rá.

– Ez valóban, én vagyok?- kérdezte, miközben az arcát tapogatta.

– Igen! De ne feledd, hogy abban a pillanatban, ahogy kimondod a boldogító igent, vissza fogsz változni.

– Köszönöm!- nézett Regina a tündér felé, de annak már nyoma sem volt, úgy ellepték a patak habjai.

A lány, egy darabig még bámulta magát a vízben, majd gondolt egyet, és úgy ahogy volt, mezítláb szaladni kezdett a palota felé. Amint odaért megállt, és lihegve körülnézett. Még soha életében nem látott ilyen pompát. Tátva is maradt a szája a csodálkozástól, még azt sem vette észre, hogy valaki mellé lépett. Már csak akkor ocsúdott fel, amikor a férfi megszólította:

– Ki vagy te szép leány?

– Én…- hebegte Regina, ugyanis nem más, mint a herceg állt előtte.

– Nem is kell válaszolnod!- nevetett a fiú,- A szobám ablakából figyeltelek, és rögtön tudtam, hogy egy ilyen gyönyörű hölgy, csak királykisasszony lehet!

– Én nem…- próbált a lány újra megszólalni, de nem tudta, mit is mondhatna, ezért inkább elhallgatott.

– Nem érdekel, ki vagy! Csak egyetlen dologra válaszolj nekem! Akarsz-e a feleségem lenni?

– Igen!- rebegte Regina. Nem is tudott volna egyebet kinyögni, annyira megörült a szerencséjének.

Most bolydult fel csak igazán a kastély. Szolgák hada sürgölődött, hogy mire a több ezer vendég megérkezik, minden rendben legyen. Az öreg király, szinte úszott a boldogságban. Már előre látta, hogy gyönyörű menye, micsoda szép unokákkal fogja megajándékozni.

Aztán elérkezett a nagy nap. A herceg és Regina, ott álltak a pap előtt, hogy örökre összekössék az életüket. Igen ám, de elérkezett az a pillanat is, amikor a lánynak ki kellett mondania a boldogító igent.

A templomban, szinte érezhető volt a feszültség, miközben a násznép a menyasszony válaszára várt. Regina lassan körülnézett, majd halkan, szinte suttogva kimondta az igent. Abban a pillanatban, hűs szellő futott végig a padok között, és a tömeg felmordult. A menyasszony hátára púp nőtt, és mind két szeme visszakancsalodott. Arany haja lehullott, és alatta nem maradt más, csak egy szénaboglya. Ezüst ruhája eltűnt, helyén csak tíz darab halpikkely csillogott.

– Ki ez a boszorkány?- kiáltott a herceg, és undorodva hátrahőkölt.

– Én vagyok az Regina, a feleséged! Már kimondtuk az igent, és örökre együtt kell maradnunk!- felelt a lány.

– Az nem lehet!- sápadt el a herceg,- Én, egy gyönyörű lányt vettem el! Engem becsaptak!

– Márpedig, én a feleséged vagyok!- zokogott a lány.

– Rendben van! A feleségem vagy! De a mai naptól kezdve, az istállóban fogsz lakni, és soha többet ne kerülj a szemem elé!- kiáltott a herceg, és kiszaladt a templomból.

Regina, megvető pillantások közepette, sírva ment ki a templomból, egyenesen az istállóba, annak is a legmélyebb zugába. Hosszú-hosszú ideig nem is bújt elő onnan.

Az évek szálltak, és már az egész ország elfelejtette a herceg csúnya feleségét, amikor az öreg király meghalt. A fia lett a király, de az országgal, és a benne élő emberekkel nemigen törődött. Egész álló nap csak henyélt, éjszakánként pedig mulatozott. A csodaszép ország egyre szegényebb, és boldogtalanabb lett.

Ebben az időben történt, hogy új lovászlegény érkezett a palotába. Szorgos, szegény fiú volt, akit úgy hívtak, hogy Péter. Egyik nap, miközben a lovakat kefélte, sírást hallott az valamelyik sarokból. Közelebb lépett, de csak egy rongykupacot látott.

– Ki vagy te?- kérdezte Péter kíváncsian.

– Én vagyok a királyné!- felelte Regina a rongyok alól.

– Ha te vagy a királyné, akkor mit keresel az istállóban?- nevetett a fiú.

– Száműztek a palotából, mert csúnya vagyok!

– Ugyan, milyen király az olyan, aki elzavarja a feleségét, csak azért mert csúnya? Kérlek, gyere elő, had nézzelek!

– Nem megyek, mert megijedsz tőlem!

– Nem vagyok én olyan ijedős!- mondta Péter, és felemelte Reginát a földről.

A lány elfordult, de a fiú egyenesen a szemébe nézett.

– Nem is vagy te olyan csúnya, mint amilyennek hiszed magad!- mondta Péter, és a lányra mosolygott. Mit tehetett volna Regina, visszamosolygott rá.

Ettől a naptól kezdve, Regina segített Péternek ellátni a lovakat. Sokat beszélgettek, és bár a legény nem volt sem szép, sem herceg, sem gazdag, Regina beleszeretett. Nem tudta, hogy hogyan is mondja meg ezt a fiúnak, mert félt, hogy az érzései viszonzatlanok maradnak. Hosszú hetekig vívódott magában, míg egy nap összeszedte minden bátorságát, és Péter elé állt. Behunyta a szemét, és csak ennyit mondott:

– Szeretlek Péter!

Egy percig semmi sem történt, és a lány, már előre hallotta a fiú nevetését. Ám nem ez történt.

– Én is szeretlek, de nem mertem bevallani, mert tudom, hogy férjes asszony vagy!- felelt a fiú, és megcsókolta a lányt.

Abban a pillanatban, Regina lelkét határtalan boldogság töltötte el. Ez a boldogság, szinte szétáradt a testében, amitől egy pillanat alatt eltűnt a púpja, és helyre jött a kancsalsága.

– Csoda történt!- kiáltott a lány.

– Igen! A szerelem csodája! Én mindig is szépnek láttalak!- ölelte át Péter.

– Ha így gondolod, kérlek szökjünk el innen messzire, oda, ahol senki sem ismer!

Péter erre már nem válaszolt, csak kézen fogta Reginát, és kivezette az istállóból, a palotából, és az országból. Senki sem tudja, hogy hová mentek, de abban biztos vagyok, hogy boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

 

Napkönyv


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Momó Gyerekrádió © 2015 Frontier Theme