Momó Gyerekrádió

Magyarország Legmesésebb Online Gyerekrádiója

Árvay Mária: Játék a betűkkel

Játék a betűkkel

Egyszer volt, hol nem volt, egy vidéki kis városban, annak is a közepén, volt egyszer egy nagy könyvesbolt. Megszámlálhatatlanul sok könyv sorakozott a polcokon, földtől a plafonig. Minden korosztály megtalálhatta kedvenc könyvét, de leginkább gyermek- és mesekönyvek nyűgözték le az ide érkezőket.
Az eladónak egy nagy bánata volt, a gyerekek nem szerettek olvasni. Teltek, múltak a napok, de egyre kevesebb mesekönyvet vettek. Hiába kaptak a könyvek takarosabbnál takarosabb külsőt, hiába költöztek a könyvekbe gyönyörű képek, kevés fogyott.
Ezt a szomorú változást a betűk sem hagyhatták annyiban. Összedugták a fejüket, s így tanácskoztak:
– Megleckéztetjük kicsit ezeket a csemetéket, majd tátva marad a szájuk!
– Bizony, valamit nekünk is tennünk kell! Itt csücsülünk a könyvek lapjain és senki sem foglalkozik velünk!
– Nekem már van is egy ötletem!
– Nekem is!
Így csacsogtak egymás között. Gyertek, nézzük meg együtt, mit eszeltek ki.
Másnap reggel lassacskán szállingóztak a vásárlók az üzletbe. Pár perc múlva itt is, ott is meglepett kiáltások hallatszottak:
– Nahát!
– Ez hihetetlen!
– Ilyet még nem pipáltam!
Az eladó odasietett, nem értette a dolgot. Amint kinyitotta az egyik könyvet, nem jött ki hang a torkán. Később is csak hebegett-habogott:
– Amióta itt dolgozom, ilyen még nem történt velem, most mit csináljak? – keservesen jajveszékelt és az ujjait tördelte.
Kiderült ugyanis, hogy a könyvekből eltűntek a betűk, a képekkel együtt, mind egy szálig.
A papírlapok üresen árválkodtak a fedőlapok között, nagyon siralmas látványt nyújtottak.
– Hova lett ez a sok betű és kép? – töprengtek a vásárlók.
A betűk bújócskára hívták nem csupán az áruház lakóit, hanem minden társukat.
A gyerekek egyre ijesztőbb dolgokat tapasztaltak. Furcsa látvány fogadta őket, mert a tabletekről, okostelefonokról, sőt, még a tévé képernyőiről is eltűntek a képek, feliratok, betűk. Nagy üresség mindenütt. Nagyon zavarta a szemet ez a nyomasztó látvány.
– Ez így nem mehet tovább, keressük meg a betűket! – ajánlották többen is!
Igen ám, de hol kezdjék a keresést? Senki sem tudta. Mindannyian meg voltak szeppenve. Eddig természetesnek vették, hogy a betűk és képek mindenütt ott vannak, ahol lenniük kell, s most?
Egyszer az egyik kislány felkiáltott:
– Nézzétek! Itt, az iskolatáskámon!
Többen is odaszaladtak, s láss csodát! Takarosan ott díszelgett pár szó:
„Ugye milyen nehéz az iskolatáska?”
– Nini, nekem meg a tolltartómra írtak! – kiáltotta Marci.
„Gyere, és legyél a barátom!”
Volt, aki a kakaós bögréjére kapott üzenetet:
„Rolcsinak szeretettel!”
Egy szöszi kislánynak pedig a pólójára telepedtek:
„Vidám napot, mókára fel!”
Sorra bukkantak elő a feliratok. Nem csupán a személyes tárgyakon, hanem az iskolákban, a táblákon is. Az egyiken, egy csodálatosan szép torta díszelgett, alatta a következő felirat:
„Ugye érdekel, hogyan készülök? Olvassátok csak el bátran!”
A másikon egy aranyos kis koala rajza volt látható:
„Hol élek? Mivel táplálkozom? Hogyan szaporodok? Mindezeket megtudhatjátok, ha olvastok rólam!”
A harmadik táblán egy csábító társasjáték hívogatta a gyerekeket:
„Érdekel, hogy kell velem játszani? Olvassátok figyelmesen végig a szabályokat!”
Még sorolhatnám a sok-sok feliratot, azonban ebből is látszik, hogy a betűk közölni akartak valamit.
– Talán a mesekönyvekben is üzennek nekünk, csak eddig nem vettük észre! – mondta Peti. Bárcsak visszabújnának a könyvekbe, telefonok, tévék képernyőire!
Bizony, mindenkit üzenet vár valahol a nagyvilágban, csak fel kell fedezni. Amint a betűk látták, a gyerekek megértették kérésüket, szépen, csendben elfoglalták helyüket.
A könyvek ismét megteltek betűkkel, szavakkal, mondatokkal, mesékkel, képekkel. Visszatért az élet mindenhová. Egyre másra fogytak a mesekönyvek. A nagymamák unokáiknak olvasták fel a szebbnél szebb meséket. Fürdetés után anyukák és apukák ültek oda csemetéik ágyához és meséltek nekik a szép könyvekből. Akadt olyan is, hogy a nagyobb testvér olvasott fel a kicsiknek. Akik pedig már egyedül élvezhették az olvasást, bebocsátást nyertek a szavak világába, ahol minden mese más és más, mindenütt új csodák várják azokat, akik a könyveket kézbe veszik. A fantázia elvezeti az olvasókat a csodák birodalmába.
Ezentúl a betűk sem voltak magányosak, s mindig azon mesterkedtek, hogy egyre több gyermek barátságot kössön velük.

Ha nem hiszitek, próbáljátok ki!

 

Árvay Mária


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Momó Gyerekrádió © 2015 Frontier Theme