Momó Gyerekrádió

Magyarország Legmesésebb Online Gyerekrádiója

Árvay Mária: Játék a betűkkel

Játék a betűkkel

Egyszer volt, hol nem volt, egy vidéki kis városban, annak is a közepén, volt egyszer egy nagy könyvesbolt. Megszámlálhatatlanul sok könyv sorakozott a polcokon, földtől a plafonig. Minden korosztály megtalálhatta kedvenc könyvét, de leginkább gyermek- és mesekönyvek nyűgözték le az ide érkezőket.
Az eladónak egy nagy bánata volt, a gyerekek nem szerettek olvasni. Teltek, múltak a napok, de egyre kevesebb mesekönyvet vettek. Hiába kaptak a könyvek takarosabbnál takarosabb külsőt, hiába költöztek a könyvekbe gyönyörű képek, kevés fogyott.
Ezt a szomorú változást a betűk sem hagyhatták annyiban. Összedugták a fejüket, s így tanácskoztak:
– Megleckéztetjük kicsit ezeket a csemetéket, majd tátva marad a szájuk!
– Bizony, valamit nekünk is tennünk kell! Itt csücsülünk a könyvek lapjain és senki sem foglalkozik velünk!
– Nekem már van is egy ötletem!
– Nekem is!
Így csacsogtak egymás között. Gyertek, nézzük meg együtt, mit eszeltek ki.
Másnap reggel lassacskán szállingóztak a vásárlók az üzletbe. Pár perc múlva itt is, ott is meglepett kiáltások hallatszottak:
– Nahát!
– Ez hihetetlen!
– Ilyet még nem pipáltam!
Az eladó odasietett, nem értette a dolgot. Amint kinyitotta az egyik könyvet, nem jött ki hang a torkán. Később is csak hebegett-habogott:
– Amióta itt dolgozom, ilyen még nem történt velem, most mit csináljak? – keservesen jajveszékelt és az ujjait tördelte.
Kiderült ugyanis, hogy a könyvekből eltűntek a betűk, a képekkel együtt, mind egy szálig.
A papírlapok üresen árválkodtak a fedőlapok között, nagyon siralmas látványt nyújtottak.
– Hova lett ez a sok betű és kép? – töprengtek a vásárlók.
A betűk bújócskára hívták nem csupán az áruház lakóit, hanem minden társukat.
A gyerekek egyre ijesztőbb dolgokat tapasztaltak. Furcsa látvány fogadta őket, mert a tabletekről, okostelefonokról, sőt, még a tévé képernyőiről is eltűntek a képek, feliratok, betűk. Nagy üresség mindenütt. Nagyon zavarta a szemet ez a nyomasztó látvány.
– Ez így nem mehet tovább, keressük meg a betűket! – ajánlották többen is!
Igen ám, de hol kezdjék a keresést? Senki sem tudta. Mindannyian meg voltak szeppenve. Eddig természetesnek vették, hogy a betűk és képek mindenütt ott vannak, ahol lenniük kell, s most?
Egyszer az egyik kislány felkiáltott:
– Nézzétek! Itt, az iskolatáskámon!
Többen is odaszaladtak, s láss csodát! Takarosan ott díszelgett pár szó:
„Ugye milyen nehéz az iskolatáska?”
– Nini, nekem meg a tolltartómra írtak! – kiáltotta Marci.
„Gyere, és legyél a barátom!”
Volt, aki a kakaós bögréjére kapott üzenetet:
„Rolcsinak szeretettel!”
Egy szöszi kislánynak pedig a pólójára telepedtek:
„Vidám napot, mókára fel!”
Sorra bukkantak elő a feliratok. Nem csupán a személyes tárgyakon, hanem az iskolákban, a táblákon is. Az egyiken, egy csodálatosan szép torta díszelgett, alatta a következő felirat:
„Ugye érdekel, hogyan készülök? Olvassátok csak el bátran!”
A másikon egy aranyos kis koala rajza volt látható:
„Hol élek? Mivel táplálkozom? Hogyan szaporodok? Mindezeket megtudhatjátok, ha olvastok rólam!”
A harmadik táblán egy csábító társasjáték hívogatta a gyerekeket:
„Érdekel, hogy kell velem játszani? Olvassátok figyelmesen végig a szabályokat!”
Még sorolhatnám a sok-sok feliratot, azonban ebből is látszik, hogy a betűk közölni akartak valamit.
– Talán a mesekönyvekben is üzennek nekünk, csak eddig nem vettük észre! – mondta Peti. Bárcsak visszabújnának a könyvekbe, telefonok, tévék képernyőire!
Bizony, mindenkit üzenet vár valahol a nagyvilágban, csak fel kell fedezni. Amint a betűk látták, a gyerekek megértették kérésüket, szépen, csendben elfoglalták helyüket.
A könyvek ismét megteltek betűkkel, szavakkal, mondatokkal, mesékkel, képekkel. Visszatért az élet mindenhová. Egyre másra fogytak a mesekönyvek. A nagymamák unokáiknak olvasták fel a szebbnél szebb meséket. Fürdetés után anyukák és apukák ültek oda csemetéik ágyához és meséltek nekik a szép könyvekből. Akadt olyan is, hogy a nagyobb testvér olvasott fel a kicsiknek. Akik pedig már egyedül élvezhették az olvasást, bebocsátást nyertek a szavak világába, ahol minden mese más és más, mindenütt új csodák várják azokat, akik a könyveket kézbe veszik. A fantázia elvezeti az olvasókat a csodák birodalmába.
Ezentúl a betűk sem voltak magányosak, s mindig azon mesterkedtek, hogy egyre több gyermek barátságot kössön velük.

Ha nem hiszitek, próbáljátok ki!

 

Árvay Mária

Vélemény, hozzászólás?

Momó Gyerekrádió © 2015 Frontier Theme