Momó Gyerekrádió

Magyarország Legmesésebb Online Gyerekrádiója

9. Ábécé

 Ábécé

 

 Másnap reggel Anna, annyira izgatott volt, hogy a kikészített reggelijéből, egy falat sem ment le a torkán. Már alig várta, hogy a Városi Könyvtárba érjen, de előtte még iskolába is kellett mennie. Mielőtt elindult, gondosan bezárta Ábécét, a macskát a szobájába. Persze előtte adott neki enni, és inni is.

—–Ahogy kilépett a házuk ajtaján, valami furcsát érzett a bokájánál. Lenézett, és majdnem ugrott egyet. Egy macska farok cirógatta a zokniját.

–          Ábécé! Hát, te hogy kerültél ide? Na, gyere csak, visszaviszlek a szobámba, te rossz cica. – dorgálta meg a macskát, majd az ölébe vette, és visszaballagott vele a házba.

—–Amikor belépett a helyiségbe, rögtön az ablakoz sietett. Úgy gondolta ugyanis, hogy talán az egyik ablak maradhatott nyitva, és ott tudott kiszökni az állat. De hiába is nézte meg az ablakokat, azok bizony mind zárva voltak.

–          Itt maradsz! – mondta határozottan a macskának, és betette a fekhelyére.

—–Kiment a szobából, és, hogy biztos legyen abban, hogy Ábécé nem tud többet megszökni, kulcsra zárta az ajtaját. Aztán kiment a bejárati ajtón, és azt is jól bezárta. Ám alig tett három lépést, nyávogást hallott a lába mellől. Lenézett. Ábécé, dorombolva nézett vissza rá.

–          Ezt nem értem! Hogyan tudtál, megint kijönni?

—–Nem tehetett mást, megint visszavitte az állatot, és ismét körülnézett, de most már az egész házban. Arra azonban, hogy hogyan tudott kijönni a macska a házból, nem talált magyarázatot.

—–Későre járt, indulnia kellett az iskolába, ezért a cicát újból jól bezárta, és elindult. Már meg sem lepődött, amikor észrevette, hogy a macska követi.

—–Amikor az iskolához ért, felemelte Ábécét, és a táskájába gyömöszölte. Az állat nem ellenkezett, de azért egyet nyávogott. Anna rögtön megkereste Katit, és a lány WC-be hívta.

–          Mi van? – kérdezte Kati.

–          Valami nagyon furcsa dolog történt.

–          Micsoda?

–          Amikor tegnap délután belevarázsoltam magam az ABC-s könyvbe, véletlenül életre keltettem egy macskát?

–          Tessék?

–          Tudod, a C betűt tanultam, és le akartam írni a cica szót, és akkor egyszer csak ott termett ez a macska.

–          És? – türelmetlenkedett Kati.

–          És amikor kijöttem a könyvből, nem tűnt el!

–          Ezt hogy érted?

–          Nézd! – mondta Anna, és kivette Ábécét a táskájából. Az állat hálásan pislogott.

–          Megőrültél? Miért hoztad be az iskolába? Mi lesz, ha valaki meglátja?

–          Hát, éppen ez a baj! Nem akartam én elhozni, de nem tudtam bezárni!

–          Hogy-hogy nem tudtad bezárni?

–          Ahányszor csak bezártam a szobámba, mindig kijött valahogy.

–          Nem értem!

–          Figyelj! – mondta Anna, és letette a földre Ábécét, majd szó nélkül kiment a WC-ből, és alaposan becsukta maga után az ajtót.

A macska Katira nézett, majd egy szempillantás alatt köddé vált. Ekkor Anna kinyitotta az ajtót, és a lábához mutatott.

–          Látod?

Az állat, ott dörgölőzött a lány cipőjénél.

–          Hát, ez egyszerűen hihetetlen! – sápítozott Kati, és behúzta Annát maga mellé, nehogy valaki meglássa a cicát.

–          Most mit csináljak? – nézett rá Anna kétségbeesetten.

–          Nem tudom. Meg kellene kérdezni a Könyvtündért.

–          Jó, jó, de addig hova tegyem a macskát?

–          Van egy ötletem! Majd azt mondjuk a tanár néninek, hogy most találtuk az iskola előtt, és megkérjük, hogy had maradjon velünk a teremben. Aztán délután elvisszük a könyvtárba.

–          De, oda hogy visszük be? Tudod, hogy a könyvtárba állatokat bevinni tilos!

–          Majd eldugjuk a táskádba. – felelt Kati, és azzal elindultak az osztályterem felé.

—–Szerencsére Ildikó néni, a tanárnőjük nem volt túl szigorú, ezért megengedte a lányoknak, hogy a cica a teremben maradjon. Persze csak azzal a feltétellel, ha nem zavarja az órát, és a gyerekek sem foglalkoznak vele, csak a szünetben. Ábécé, mintha megérezte volna, hogy jól kell viselkednie, egész nap csak Anna lábánál heverészett, és még csak egy kóbor nyávogást sem engedett meg magának.

—–Tanítás után, Anna és Kati rögtön a Városi Könyvtár felé vették az irányt. Péter már ott várta őket a bejáratnál. Anna, még az előző saroknál a táskájába rejtette a cicát, de mivel nem szerette volna, hogy elkezdjen miákolni, sietve indult a Varázskönyvtár felé. A többiek alig tudtak vele lépést tartani.

–          Jó olvasást! – üdvözölte őket a Könyvtündér.

–          Jó olvasást! – felelték a gyerekek.

–          Van egy kis probléma. – kezdett bele rögtön a mondókájába Anna, és részletesen elmesélte az előző délután történt eseményeket, majd kivette Ábécét a táskájából.

–          Milyen érdekes! – mondta elgondolkodva a Tündér – Hallottam én már erről a dologról.

–          Milyen dologról? – kérdezte Anna.

–          Nagyon ritkán, de előfordulhat, hogy a fantázia teremtette dolgok valósággá válnak.

–          De, hogyan történhet meg ez? – érdeklődött Kati.

–          Amikor valaki nagyon vágyik valamire, olyan élethűen jelenik meg előtte, hogy a fantázia megteremti neki.

–          De, én nem akartam macskát. – ellenkezett Anna.

–          Biztos vagy benne?  – nézett rá a Tündér.

–          Persze, hogy biztos! Én, csak szerettem volna leírni azt a szót, hogy cica.

–          Akkor nem értem. – gondolkodott tovább a Könyvtündér.

–          És, miért nem tudom sehova bezárni?

–          Azért, mert a te fantáziádból született, ezért egy bizonyos fokig a részed.

–          Akkor, most már örökre itt fog dorombolni a lábamnál?

–          Hát, azt én sem tudom. Nem hallottam, még ilyen esetről. De, mindjárt megkérdezzük a Lexikontól. – felelt a Tündér, és már hívta is magához a könyvet.

–          Tudni szeretném, hogyan tegyük vissza a macskát az ABC-s könyvbe? – tette fel a kérdést Anna.

A könyv, kicsit megrázkódott, majd kinyílt:

KÖNYVTÁRI KATALÓGUS: A KÖNYVTÁRI KATALÓGUS EGY ADOTT KÖNYVTÁR DOKUMENTUMAINAK KERESÉSÉRE SZOLGÁLÓ ESZKÖZ.

832. OLDAL, 4. BEKEZDÉS.

 

–          Érdekes! – mondta a Tündér, majd magához rendelte a Katalógust, és sietve kinyitotta a 832.-ik oldalon.

–          A negyedik bekezdés így szólt: A Varázskönyvtár története.

–          Milyen izgalmas! – kiáltott fel Péter. – Keressük meg.

–          Hát, ezt nem értem. – ráncolta a homlokát a Könyvtündér.

–          Mit nem értesz? – kérdezte Anna.

–          Én, aki a Varázskönyvtár összes könyvét olvastam, még sohasem hallottam erről a kötetről.

–          És mit ír a katalógus? Hol található? – nézett körbe Péter.

–          Hát, ez még furcsább! Ugyanis, nem ír semmit! Olyan, mintha itt is lenne, meg nem is. – felelt a Tündér.

–          Akkor, most mit csinálunk? – érdeklődött Anna.

–          Keressük meg! – ajánlotta Kati.

–          Tudod te, hogy hány millió könyv van ebben a könyvtárban? – felelt a Könyvtündér.

–          Akkor, most örökre velem marad a macska? – nézett rá kétségbe esve Anna.

–          Nem! Dehogy! – felelt a Tündér – Valamit kitalálok. Addig is menj haza, és hagyd nyitva az ABC-s könyvet, és tedd bele ezt a cédulát.

Azzal előhúzott ruhája redőiből egy kopott papírdarabot.

–          Mi ez? – kérdezte Péter.

–          Egy varázsige van rajta, ami az ABC-s könyv közelében tartja a cicát. De nagyon vigyázz, mert amint becsukod a könyvet, a macska ismét a lábadnál terem.

Anna kinyitotta a papírdarabot. Ez volt ráírva arany betűkkel:

 

ARANY FONAL, BŰVÖS LÁNC,

MARADJ AMÍG ENGEM LÁTSZ!

—–Ahogy a lány hazaért, rögtön ki is próbálta, és valóban bevált. Amíg a papír a nyitott ABC-s könyvben volt, Ábécé nem tudott kijönni a szobájából. A többiekkel pedig megbeszélték, hogy másnap délelőtt, mivel szombat lévén nincs tanítás, találkoznak a Varázskönyvtárban, és együtt megkeresik a “Varázskönyvtár története” című könyvet.

 

Folytatjuk!

itt10

Vélemény, hozzászólás?

Momó Gyerekrádió © 2015 Frontier Theme