Momó Gyerekrádió

Magyarország Legmesésebb Online Gyerekrádiója

8. C,c

C,c

Anna nem tudta megvárni a másnapot, hanem ahogy hazaért, bezárkózott a szobájába, és rögtön kinyitotta az ABC-s könyvét, majd elmondta a varázsverset.

     Amint meglendítette lúdtollát, kicsi örvény kerekedett, és a könyv fehér lapjai között találta magát. Már nem volt egyedül. Ott volt az A, az Á, és a B betű is.

–          Na, végre, hogy megjöttél! – ripakodott rá az A.

–          Jó olvasást! – nevetett rá Anna.

–          Jó olvasást! Jó olvasást! – legyintett az Á – Aztán mégis mit olvassunk? Hiszen olyan kevesen vagyunk, hogy abból, még egy tisztességes mondat sem jönne ki.

–          Ne morogj már! – szólt közbe a B – Biztosan azért jött, hogy újabb betűt hozzon közénk.

–          Azért? Azért?  – ugrándozott a B.

–          Igen. Azért jöttem. – felelt a lány.

–          És tudod-e, hogy melyik betű következik? – kérdezte az A.

–          Igen. Tudom! – felelte Anna, és a levegőbe rajzolt egy „C” betűt.

–          Ez a CÉ! – mondta ki hangosan.

     Erre a betű a földre esett.

–          Szia! Szia! – ugrándozott a B.

–          Találjunk ki Cé betűs szavakat. – javasolta az Á.

–          Még nagyon kevesen vagyunk. – ellenkezett az A.

–          Ez igaz! Rajzolj még egy betűt. – parancsolta az Á.

–          Hiszen tudjátok, hogy még nagyon kevés betűt ismerek. – hajtotta le a fejét Anna.

–          Tudjuk. – duzzogott az A.

–          Azért csak tudsz valamit evvel a C-vel kezdeni.

–          Rólam van szó? – kérdezte a C, aki ebben a pillanatban kezdett magához térni.

–          Igen, rólad. Na, végre, hogy megszólaltál. – morgott az A.

–          Azt hiszem, beütöttem a fejemet. – simogatta meg a tetejét a C.

–          Hiszen, neked nincs is fejed! – nevetett a B.

–          De igenis van. – felelt a C.

–          Az egész egy nagy fej! – kuncogott az Á.

–          Hagyjátok abba! – szólt rájuk Anna. – Inkább megpróbálok valamit leírni.

–          Mégis mit? – gúnyolódott az Á. – Ilyen kevés betűből nem lehet semmit írni.

–          De igenis lehet. – ellenkezett a lány, és már lendítette is a lúdtollát, majd a következőt írta a levegőbe:

CCA

–          Hát ez meg mi? – nézte mereven az írást az A.

–          Tudom, tudom, hogy nincs meg minden betű, de arra gondoltam, hogy talán ha kihagyom azt, amelyiket még nem tudom leírni, akkor talán a fantázia segítségével életre tudom kelteni.

–          Amint látjuk, ez nem sikerült. – sóhajtott a B.

–          Talán, ha megmondanád, hogy mit akartál leírni, akkor segíthetnénk. – javasolta a C.

–          Ugyan, hogyan tudnál éppen te, neki segíteni? – nézett rá az Á.

–          Igenis tudok! Nagyon sok C betűvel kezdődő szót ismerek! – mondta a C.

–          Hát persze! – fordult el az A. – Biztos vagyok benne, hogy A-val kezdődő szó sokkal több van.

–          Ne veszekedjetek! – szólt ismét rájuk Anna. – Van egy ötletem!

     Azzal felemelte a lúdtollát, szorosan becsukta a szemét, és a CCA betűkre legyintett.

–          CICA! – kiáltotta.

     Ebben a pillanatban csillámok lövelltek ki a tollból, és körbevették a három betűt. Aztán a betűk hirtelen a földre estek, és egy hófehér cicává változtak.

–          Sikerült, sikerült! – ujjongott Anna.

–          De, hát hogyan?  – értetlenkedett az Á. – Hiszen hiányzott egy betű!

–          Biztosan, az a fantázia dolog volt. – mondta a C. – Az pótolta a hiányzó betűt.

–          Biztosan. – bólogatott Anna, miközben a cicát simogatta.

–          Adjunk neki nevet. – javasolta az A. – Legyen, mondjuk A.

–          Akkor, miért nem inkább Á.

–          Vagy B. – vágott közbe a B.

–          Elég, elég, elég! – csitította őket a lány. – Mivel én teremtettem őt a fantáziámmal, én is adok neki nevet.

     Anna felemelte a doromboló cicát, és mélyen a szemébe nézett.

–          Legen a neved, Ábécé. – mondta, és mintha a macska megérezte volna, hogy most egy nagyon fontos dolog történt, nyávogott egyet.

–          Ezt úgy veszem, hogy egyet értettél. – nevetett Anna.

     Ekkor, valami furcsa zörgésre lettek figyelmesek. Mintha valaki egy kilincset rángatott volna.

–          Mi ez? – kérdezte a C.

–          Jaj. Az anyukám! Biztosan hazajött a munkából. Most mennem kell! – hadarta Anna, és a földre tette Ábécét, majd így kiáltott:

Fantázia vigyél haza!

     És abban a pillanatban a szobájában találta magát. Gyorsan kinyitotta a szobaajtót, ami előtt anyukája toporgott.

–          Na, végre! – nézett rá mérgesen az anyja – Mióta szokás bezárni a szobád ajtaját?

–          Én csak…- dadogott Anna – Szóval, nem is tudom.. Talán véletlenül…………

–          Véletlenül?

–          Igen….mert…..

–          Ide figyelj kislányom! Nekem ne dadogj itt össze-vissza, hanem mond el szépen, hogy mit rejtegetsz a szobádban?

–          Én? Semmit. – vágta rá Anna.

–          Akkor halljam, mit csináltál?

–          Olvastam.

–          Aha! Szóval hirtelen, ilyen szorgalmas lettél?

–          Igen, mert rájöttem, hogy milyen jó olvasni, meg írni!

–          És mégis, mit olvastál?

–          Hát, az Ábécét. – mondta Anna, de ahogy ez a szó kibukkant a száján, abban a pillanatban megjelent Ábécé, a cica a lábánál. Dörgölőzve nyávogott egyet, mint aki újabb simogatást szeretne.

–          Szóval, ezt dugdostad a szobádban! Egy macskát. – mondta az anyukája, miközben leguggolt, hogy megsimogassa az állatot.

–          Ábécé! – kiáltott Anna – Te meg hogy kerülsz ide?

–          Na, ne színlelj tovább! – mosolygott az anyukája – Valld be, hogy azért zártad be az ajtót, hogy ne vegyem észre, a cicát.

–          Hát…….Igen. – nyögte ki a lány.

–          Nagyon aranyos jószág. Hol találtad?

–          Csak úgy hozzám szegődött.

–          Nem is mondtad, hogy szeretnél egy cicát.

–          Mert eddig nem is gondoltam rá.

–          Hát, ezt még meg kell beszélnem apáddal, de ha szeretnéd, megtarthatod.

–          Igazán?

–          Adtál már neki enni?

–          Még nem.

–          Tudod, ha az embernek valamilyen házi állata van, arról gondoskodnia kell. Etetni, itatni, megfelelő alvó helyet készíteni neki.

–          Én azt sem tudom, hogy mit eszik egy cica.

–          Akkor ennek alaposan utána kell járnod. Úgyis olyan sokat vagy mostanában a Városi Könyvtárban, ott kereshetnél egy könyvet a macskatartásról.

–          Van ilyen könyv is?

–          Bizony. A könyvtárban, minden témában lehet könyvet találni. Mit is mondtál? Hogy hívják ezt a cicát?

–          Ábécé.

–          Elég furcsa név ez egy macskának.

–          Ez jutott az eszembe.

–          Rendben. Most pedig gyere, és hozz neki egy kis tejet. Azt minden macska szereti. Aztán, van a kamrában egy régi kosár, abba készíthetsz neki fekvőhelyet úgy, hogy beleteszel egy kopott ruhadarabot.

–          Jó. – egyezett bele Anna, és pontosan követte édesanyja utasításait.

     Fogalma sem volt arról, hogy Ábécé, hogyan jött ki a könyvből, és félt, hogy valamit rosszul csinált, és a Könyvtündér megharagszik rá. Abba, már bele sem mert gondolni, hogy mi lesz akkor, ha kitiltják őt a Varázskönyvtárból. Hiszen, már éppen kezdte megszeretni a betűket. És még annyi kaland várna rá.

Egész éjjel álmatlanul forgolódott, és alig várta, hogy másnap a könyvtárba menjenek Katival, és az új fiúval, Péterrel.

 

Folytatjuk!

itt9

Írd meg nekem, mennyi C betűvel kezdődő szót ismersz!

itt3 Írj!

Vélemény, hozzászólás?

Momó Gyerekrádió © 2015 Frontier Theme