Momó Gyerekrádió

Magyarország Legmesésebb Online Gyerekrádiója

7. A betolakodó

 A betolakodó

 

—–Kati és Anna, a Városi Könyvtár Gyermekrészlegéhez siettek, és közben azon vitatkoztak, hogy vajon kinek van szebb a ruhája, Hófehérkének, vagy Hamupipőkének.

—–Anna Hamupipőke mellett kardoskodott, mivel eddig, csak ez az egy könyv volt, amibe belenézhetett. Az ABS-s könyv nem volt ennyire izgalmas, de az is igaz, hogy még igen kevés betűvel találkozott.

—–Addig-addig vitatkoztak, hogy azt már észre sem vették, hogy valaki figyeli őket. Amikor leemelték a Varázskönyvtár című kötetet a polcról, és beletették az arany olvasójegyüket, a résen át nem csak ők estek be a Varázskönyvtárba, hanem valaki más is.

—–Egy szőke fiú volt az. Amint a Varázskönyvtárban találta magát, annyira megijedt, hogy elbújt ez egyik könyvespolc mögött.

—–A két lány, szinte észre sem vette a Könyvtündér közeledését.

–          Jó olvasást! – üdvözölte őket.

–          Jó olvasást Tündér! – felelték a lányok.

–          Kérlek, tegyél köztünk igazságot! – állt elé Anna – Azt kellene eldönteni, hogy Hófehérkének, vagy Hamupipőkének van-e szebb ruhája?

–          Hát, ez egy nehéz kérdés! – mosolygott a Tündér – Én, nem is tudom a választ. De van egy könyv, ami mindent tud. Kitaláljátok, melyik az?

—–Hiába törték fejüket a lányok, nem tudták a választ.

–          Nem baj! – nevetett a Könyvtündér, és magasba emelve arany lúdtollát, elkiáltotta magát – Lexikon! Gyere!

—–Ekkor, egy hatalmas könyv libegett feléjük. Olyan nagy volt, hogy még Katiék ebédlőasztaláról is lelógott volna. Vastag, megsárgult lapjai alig bírták el a súlyát.

—–A Könyvtündér elmondta a varázsigét, és ők a lapjai között találták magukat.

—–Ahogy körbenéztek, nem tárgyakat láttak, hanem szavakat, melyek körbe-körbe röpködtek.

–          Milyen érdekes – ámuldozott Anna – Még sohasem láttam ennyi szót egy helyen.

–          Bizony. Ez a lexikon. Itt minden szó megtalálható, de nem csak a szavak, hanem a jelentésük is.

–          És, hogyan működik? – kérdezte Kati.

–          Csak mond ezt: Tudni szeretném. Majd tedd fel a kérdést.

–          Rendben.  – bólintott Kati – Tudni szeretném, hogy kinek van szebb ruhája, Hófehérkének, vagy Hamupipőkének.

——Ahogy ezeket a szavakat kimondta, nagy összevisszaság támadt, majd a körülöttük szálldosó szavakból egy szöveg bontakozott ki.

SZÉPSÉG: SZEMÉLYEKNEK, ÉS TÁRGYAKNAK OLYAN JELLEMZŐJE, MELY ÖRÖMÖT OKOZ, HA RÁNÉZÜNK.

–          Hát, ennek nem sok értelme van. – jegyezte meg Anna.

–          Valóban, azt nem tudtuk meg, hogy melyik ruha szebb, de azt megtudtuk, hogy hogyan tudjuk eldönteni. – felelte a Tündér.

–          Hogyan? – nézett rá Anna csodálkozva.

–          A szöveg szerint, az a szép, ami ha ránézel, örömöt okoz. Nekem Hófehérke ruhája okoz örömöt, tehát az a szebb.

–          De nekem Hamupipőke ruhája okoz örömöt! – vágta rá Anna.

–          Akkor, ugyanott tartunk, mint az elején. Nem tudjuk eldönteni. – néztek tanácstalanul a lányok a Könyvtündérre.

–          Pedig most mondtátok el a megoldást! – nevetett a Tündér.

–          Tényleg? – ámult el Kati.

–          Bizony! Mivel mind a kettőtöknek más okoz örömöt, neked Kati Hófehérke ruhája a legszebb, Annának meg Hamupipőke ruhája. Emlékeztek? Ez ugyanolyan, mint a fantázia! Mivel nem vagytok egyformák, a szépséget sem látjátok egyformán.

–          Értem már! – lelkendezett Kati.

–          Erre a kérdésre nincs is megoldás. –bólogatott Anna.

–          Mást is kérdezhetünk a Lexikontól? – kérdezte Kati.

–          Igen. – felelt a Tündér.

–          Tudni szeretném…….. – kezdte a lány, de még mielőtt befejezhette volna a mondatot, a következő szöveg jelent meg előttük:

BETOLAKODÓ: HÍVATLANUL, BIZONYOS EMBEREK TÁRSASÁGÁBA JUTÓ SZEMÉLY.

–          Én nem is ezt kérdeztem. – méltatlankodott Kati.

–          Tudom. – nézett rá a Tündér elgondolkodva – Nem is értem, miért írta ezt.

–          Tudni szeretném, hogy miért írtad ezt. – vágta rá rögtön Anna.

KÖNYVTÁR: ÉPÜLET, VAGY TEREM, AHOL SOK KÖNYV TALÁLHATÓ.

–          Nem értem. – jegyezte meg Kati.

–          De én sajnos igen. – felelt a Tündér – Úgy látszik, betolakodó van a Varázskönyvtárban.

–          Hogyan? – ámultak a lányok.

–          Azt nem tudom, de vissza kell mennünk. Fantázia vigyél haza! – mondta a Könyvtündér, és abban a pillanatban a könyvespolcok között találták magukat.

–          Hol lehet? – nézett körül Anna.

–          Nem tudom. – felelt a Tündér, majd elkiáltotta magát – Akárki is van itt a Varázskönyvtárban, azonnal jöjjön elő!

——Vártak egy pár pillanatig, de semmi sem történt. Ekkor a Tündér magasra emelte arany lúdtollát, és azt mondta:

–          Katalógus! Gyere!

–          Mi az a katalógus? – érdeklődött Anna.

–          A katalógus a könyvek közötti keresést teszi lehetővé. – felelt a Könyvtündér, és abban a pillanatban egy vaskos könyv libegett eléjük.

–          Mutasd meg, hol találom a betolakodót. – mondta a Tündér, és a könyv lapjai peregni kezdtek, majd kinyílt a „B” betűnél.

–          Szóval, a könyv azt mondja, hogy a hatos részleg, nyolcadik polcánál van.

–          Keressük meg! – lelkendezett Kati.

–          És, ha veszélyes? – aggódott Anna.

–          A Varázskönyvtárban semmi sem veszélyes. – nyugtatta meg őket a Tündér, majd repülni kezdett a hatos részleg felé, és a két lány követte.

——Még oda sem értek a polchoz, amikor kiugrott eléjük egy szőke hajú, szemüveges, nagyon ijedt kisfiú.

——Mindannyian meghökkentek.

–          Hát, te mit keresel itt? – kérdezte a Tündér.

–          Én….én….én…..- dadogott a fiú.

–          Ne félj, itt senki sem bánt. – mosolygott rá a Könyvtündér.

–          Én…..én…én…- dadogott tovább a fiú.

–          Hogy jutottál be? – érdeklődött a Tündér.

–          Magam sem tudom….. – mondta halkan – A lányokat követtem, és egyszer csak itt találtam magam.

–          Értem.  – bólintott a Tündér – Mi a neved?

–          Péter vagyok. – suttogta.

–          Ne félj! Itt nem bánt senki. – nyugtatta Kati a fiút, aki szinte reszketett.

–          Mi ez a hely? – kérdezte, még mindig suttogva.

–          Ez a Varázskönyvtár, ahol a könyvek életre kelnek. –magyarázta Anna.

–          Fantasztikus. – jegyezte meg a fiú.

–          Az bizony! – mondta Anna – Te is szeretnél ide járni?

–          Igen!  – csillant fel Péter szeme.

–          Ugye ő is kaphat egy olvasójegyet? – kérdezte Kati a Könyvtündért.

–          Hát, persze. – mondta a Tündér.

–          És, te ki vagy? És hogyan működik ez a dolog?

–          Én a Könyvtündér vagyok.

——A hátra lévő időben, a Tündér, és a lányok elmagyarázták Péternek a könyvtár használatát, majd ő is kapott egy saját olvasójegyet.

——Aztán megbeszélték, hogy másnap, a Városi Könyvtár előtt találkoznak, és akkor már hivatalosan is együtt érkezhetnek, ebbe a varázslatos könyvtárba.

 

Folytatjuk!

itt8

nap

Vélemény, hozzászólás?

Momó Gyerekrádió © 2015 Frontier Theme