Momó Gyerekrádió

Magyarország Legmesésebb Online Gyerekrádiója

6. B, b

B, b

 

—–Anna, az egész hétvégét gyakorlással töltötte. Csodálkozott is az anyukája, hogy egy pár nap alatt milyen szorgalmas lett. A kis és nagy „A”, és „Á” betűi pedig olyan gyönyörűek voltak, hogy majd le ugrottak a füzetlapról.

—–Amikor hétfőn találkozott Katival, elmesélte neki az „Á” betű történetét.

–          Én pedig teljesen kiolvastam a Hófehérkét és a hét törpét! – lelkendezett Kati.

–          És használtad a lúdtolladat? – kérdezte Anna.

–          Igen! Bárcsak te is ott lettél volna! Olyan gyönyörű erdőt teremtettem, hogy még a fűszálak is ragyogtak benne.

–          És, milyen volt Hófehérke?

–          Ő a legeslegszebb lány a világon!

–          És a gonosz mostoha? Nem féltél tőle?

–          Eleinte egy kicsit féltem. De aztán rájöttem, hogy csak gondolnom kell arra, hogy eltűnjön, és már el is tűnik!

–          Ilyen egyszerű?

–          Bizony!

–          Jaj de jó! Akkor délután elmegyünk a könyvtárba?

–          Igen! Szeretnék egy új könyvet! – lelkendezett Kati.

–          Én meg szeretnék egy új betűt! – kiáltott Anna, és ezen, mind a ketten jót nevettek.

—–Iskola után, már olyan magabiztosan keresték fel a Varázskönyvtárat, mintha évek óta oda jártak volna. A Könyvtündér is úgy köszöntötte őket, mint régi jó barátokat.

—–Anna neki is elmesélte az „Á” betű történetét.

–          Látom, most már mind a ketten ügyesen teremtetek a fantáziátokkal. – nevetett a Tündér – Jöhet a következő betű?

–          Igen! Igen! – lelkendezett Anna, és maga elé tartotta az ABC-s könyvet.

–          Akkor halljuk a varázsverset.

—–És a két lány szinte egyszerre szavalni kezdett, miközben meglegyintették a lúdtollaikat:

Gyertek, hát, gyertek mondatok,

Mutassátok, meg kik vagytok!

Szelídüljetek meg szavak,

Repüljetek, mint a darvak!

Betűk, betűk meséljetek,

A történet legyen kerek.

Kezdődjön hát a varázslat,

Mutasd magad a világnak!

—–Ahogy az utolsó szó is elhangzott, megérkezett az örvény, és egy fehér világba repítette őket, ahol már várt rájuk az „a”, és az „á” betű.

–          Már éppen itt volt az ideje, hogy megérkezzetek! – zsörtölődött az „á”.

–          Igazán hozhatnátok a többi betűt is, mert így nagyon unatkozunk! – duzzogott az „a”.

–          Nos, lányok? Melyik a következő betű? – kérdezte a Könyvtündér.

–          A „b”! – kiáltotta Kati.

–          Úgy van! – helyeselt a Tündér – Rajzolj egyet a levegőbe.

És Kati már rajzolta is a levegőbe.

Először a kis

b

utána a nagy

B2

 betűt.

Alighogy befejezte, a betűk nagyot nyújtózkodtak, és a földre huppantak.

–          Sziasztok! Jó olvasást! – üdvözölte őket a Tündér.

–          Sziasztok! Jó olvasást! – kiáltották a betűk, és táncolni kezdtek.

–          Látod, ha ez nem ABC-s könyv lenne, hanem egy mesekönyv, akkor nem csak betűket kelthetnénk életre a fantáziánkkal, hanem tárgyakat is. – jegyezte meg Kati.

–          Most is varázsolhatunk tárgyakat! – felelt a Könyvtündér.

–          Hogyan? – kérdezte Anna.

–          Hát a tárgyak neve miből áll? – mosolygott a Tündér.

–          Szavakból. – vágta rá Kati.

–          És a szavak? – folytatta a Tündér.

–          Betűkből! – kiáltott Anna.

–          És nekünk már van három betűnk: a, á, b. – jegyezte meg a Könyvtündér – Lássuk, milyen szavakat tudunk belőlük varázsolni!

–          Bab! – kiáltotta Anna, és a lúdtollával írni kezdett.

—–Abban a pillanatban, ahogy a szót a levegőbe írta, az egy babszemmé alakult, és a földre pottyant.

–          Bab, bab, bab, bab, bab, bab….- írta sorba Anna, és a babszemek csak úgy záporoztak a földre.

–          Jaj! Hagyd abba! Mit csinálunk ennyi babbal? – sopánkodott Kati.

–          Hát bablevest! – nevetett Anna.

–          Ahhoz még nincsen elég betű. – jegyezte meg Kati – Írj mást.

—–Baba. Írta Anna, és a szó, egy szőke hajú játék babává változott, ami egyenesen Kati kezébe pottyant. De a lány nem elégedett meg ennyivel, már írta is a következőt.

—–Báb. És egy három ujjas, macit formázó rongybáb lett belőle.

–          Sajnos, ilyen kevés betűből, csak ennyi szót lehet leírni. – sopánkodott Anna.

–          De, én tudok még egyet. – húzta ki magát Kati.

–          Mi az? – nézett rá Anna kíváncsian.

–          Bába! – mondta Kati.

–          Jaj! Le ne írd! – kérte Anna – Nem szeretném a Vasorrú Bábát itt látni!

–          Hát, akkor én sem tudok többet. – legyintett Kati.

–          Mára elég is ennyi. – jelentette ki a Könyvtündér – Ideje visszamenni a Varázskönyvtárba, hogy Kati egy új mesekönyvet találjon magának.

–          Jaj de jó! – lelkendezett a lány.

–          Fantázia, vigyél haza! – mondta a Tündér, és ők kisuhantak az ABC- s könyvből.

Újra a Varázskönyvek között találták magukat.

–          Milyen mesét szeretnél? – nézett a Tündér Katira.

–          Nem is tudom…..- gondolkodott a lány.

—–Ebben a pillanatban, mintha a könyvek megérezték volna, hogy miről van szó, és a polcokról a lány felé kezdtek lebegni. Olyan finoman rezegtették lapjaikat, mintha azt mondták volna: ”Engem válassz! Engem válassz!”

–          Nem is tudom……..- nézett körbe Kati.

–          Legyen a Hamupipőke. – ajánlotta Anna.

–          Jó ötlet. – Egyezett bele Kati.

–          Hamupipőke! Gyere! – nyújtotta ki kezét a tündér, és az egyik aranyszélű könyv kivált a tömegből.

–          Bele is nézhetünk? – nézett reménykedve Kati a tündérre.

–          Hát persze! – nevetett a Tündér, és magasra emelve aranyszínű lúdtollát szavalni kezdte a varázsigét.

—–A lányok, és a Tündér, a könyv lapjai közé csusszantak, és egy csodálatos teremben találták magukat. A hatalmas terem plafonjáról lelógó csillárok, beragyogták a díszes falakat, és a fényes táncparkettet. Éppen bál volt. Csillogó, elegáns ruhába öltözött emberek keringőztek, miközben a zenekar egy érzelmes dalt játszott.

–          Milyen gyönyörű! – ámuldozott Kati.

–          Kár, hogy nekünk nem lehet ilyen csodaszép ruhánk! – sopánkodott Kati.

–          És ki mondta, hogy nem lehet? – kacsintott a Könyvtündér –  Hiszen tudjátok, hogy a fantáziával, mindent lehet.

—–Azzal suhintott egyet a lúdtollával, és mind a hárman átváltoztak. A Tündér, aranyszínű, légiesen könnyű selyemruhát álmodott, Kati egy rózsaszínű, csupa fodor ruhát képzelt el magának, Anna pedig egy fehér csipkecsodában tündökölt.

–          Vajon, melyik lehet Hamupipőke? – nyújtogatta Anna a nyakát.

–          Hát, akin az üvegcipellő van! – mutatott Kati az egyik lányra, aki éppen egy daliás fiatalemberrel táncolt.

–          Akkor, ő biztosan a királyfi! – jegyezte meg Anna.

–          Milyen szépek! – mosolygott Kati.

—–Még egy negyedórát nézték a táncoló párokat, majd a Könytündér jelezte, hogy későre jár, és ideje hazamenni.

—–Amikor a két lány hazaért, még sokáig a fülükben hallották a bál zenéjét, és tudták, hogy ezt a kalandot soha sem fogják elfelejteni.

 Folytatjuk!

 

itt7

Lámpa

Vélemény, hozzászólás?

Momó Gyerekrádió © 2015 Frontier Theme