Momó Gyerekrádió

Magyarország Legmesésebb Online Gyerekrádiója

11. Az első nyom

Az első nyom

 

—–Másnap reggel, szombaton Anna, Kati, és Peti, már a könyvtár nyitásánál ott várakozott a Városi Könyvtár bejáratánál. Amíg várták Krisztina nénit, a könyvtárost, Anna elmesélte a többieknek az előző éjjel történteket.

–          Milyen izgalmas! – lelkendezett Peti, aki már alig várta, hogy kipróbálja ezt a fantázia varázslatot.

–          Igen, izgalmas. – erősítette meg Anna a fiút – De ugyanakkor egy kicsit félelmetes is.

–          Miért? – kérdezte Peti.

–          Gondolj csak bele, hogy mi lenne, ha azt a szót írnánk le, hogy sárkány, és hirtelen megjelenne itt, mellettünk. – válaszolt Kati.

–          Bizony! – borzongott meg Anna.

–          Remélem, a Könyvtündér elmondja nekünk, hogy hogyan lehet a tárgyakat eltüntetni. – sóhajtott Kati.

–          Sziasztok! – szólalt meg ekkor egy hang a hátuk mögül. Krisztina néni volt az.

–          Csókolom! – köszöntek vissza, szinte kórusban.

–          Hát, ti mit kerestek itt, ilyen korán? Ráadásul hétvégén!

–          Tegnap hallottunk egy izgalmas könyvről, és nagyon szeretnénk kikölcsönözni?

–          Igazán? – nézett rájuk sandán a könyvtáros – És, mi annak a könyvnek a címe?

–          Varázskönyvtár. – vágta rá Kati.

–          Nem emlékszem, hogy lenne ilyen című könyv a könyvtárban. – gondolkodott el Krisztina néni.

–          Mi úgy tudjuk, hogy van. – vágta rá Kati.

–          Hát jó! Nézzetek körül. – nyitotta ki az ajtót a könyvtáros.

A gyerekek, rögtön a könyvtár gyermekrészlegéhez siettek.

–          Milyen ügyes voltál! – dicsérte meg Anna Katit.

–          Tegnap este azon gondolkoztam, amit a tündér mondott. „ Olyan, mintha itt is lenne, meg nem is.”

–          Tényleg ezt mondta. – bólogatott Peti.

–          Mi van akkor, ha a Varázskönyvtár története az a könyv, amivel mindig bejutunk a Varázskönyvtárba.

–          Milyen igazad van! Hiszen az is a címe, hogy Varázskönyvtár. – mondta Anna, és nagyon elszégyellte magát, hogy ez nem neki jutott előbb eszébe.

——Amint a V betűs polchoz értek, Kati leemelte a „Varázskönyvtár” című kötetet. Először végigsimította a kopott zöld bársonyborítót, majd a mutató ujjával követni kezdte a domború vörös, és ezüst betűket.

–          Mit csinálsz? – kérdezte a fiú érdeklődve.

–          Csak azt nézem, nincs-e rajta valami, amit eddig nem vettünk észre.

–          Tényleg. Eddig még bele sem lapoztunk egyszer sem. – állapította meg Anna – Mindig csak beledugjuk az arany olvasójegyeket, és már a Könyvtündérnél is vagyunk.

–          Igaz. – helyeselt Kati, és kinyitotta a könyvet.

Ez volt beleírva:

Hol volt, hol nem volt, valahol egy városban, annak is egy utcájában volt egy könyvtár. Ebbe a könyvtárba nagyon sok felnőtt és gyerek járt, akik kíváncsiak voltak a könyvekbe zárt történetekre.

Aztán egy napon a …

 

–          Folytasd! – bíztatta Anna.

–          Nincs tovább! Ennyi! – pörgette a lány a lapokat – Csak ez van beleírva.

–          Az nem lehet. – csodálkozott Anna, és elvette barátnőjétől a könyvet.

–          Szerintem vigyük magunkkal a Könyvtündérhez. – javasolta Peti, és mivel evvel mindannyian egyetértettek, a könyv lapjai közécsúsztatták az arany olvasójegyüket.

——Egy szempillantás alatt a Varázskönyvtárban találták magukat, ahol már várta őket a Tündér.

–          Jó olvasást! – köszöntek egymásnak.

–          Hoztunk valamit. – mondta Anna, és a Tündére kezébe tette a könyvtári könyvet.

–          Érdekes. – forgatta a Tündér a kötetet – Olyan, mintha kiment volna belőle a varázslat. Látjátok! Meg sem mozdul! Pedig az én kezemben minden könyv életre kel.

–          Lehet, hogy ez a Varázskönyvtár története? – kérdezte Kati.

–          Biztos, hogy nem. Hiszen, nem az a címe. – felelt a Könyvtündér.

–          És szöveg sincs benne. – jegyezte meg Peti.

–          Valamiért eltűntek belőle a szavak. – bólogatott a Tündér.

–          Hát lehet. – gondolkodott Anna – És, ha a címéből is eltűntek a szavak? Lehet, hogy ez a Varázskönyvtár története.

–          Igazán nem tudom. De akárhogy forgatom, nem kel életre. – ráncolta a homlokát a Könyvtündér – Kérdezzük meg a Lexikont.

–          Lexikon! Gyere!  – lengette meg a Tündér arany lúdtollát, és a már jól ismert könyv a fejük fölé lebegett.

–          Tudni szeretném, hogy ez a könyv, amit a kezemben tartok, a Varázskönyvtár története?

A könyv lapjai peregni kezdtek, mígnem megálltak egy oldalnál.

IGEN: AZ IGEN, EGY HELYESLŐ KIFEJEZÉS.

–          Szóval ez az! – kiáltott Anna.

–          Tudni szeretném, hogy hova tűntek „Varázskönyvtár Története” című könyvből a szavak? – folytatta a Tündér.

A könyv válasza:

VARÁZSLAT: NEM MEGHATÁROZHATÓ, TERMÉSZET FELETTI TEVÉKENYSÉG.

–          Szóval valaki elvarázsolta a szavakat. – jegyezte meg Kati.

–          Tudni szeretném, hogy ki varázsolta el a Varázskönyvtár történetének a szavait? – kérdezte rögtön a Tündér.

FIÚ: HÍMNEMŰ GYERMEK.

–          Egy fiú? – ámuldozott Peti – Hogyan lehet egy gyerek képes a varázslatra?

–          Hát, az biztos, hogy egy különleges fiúról van szó. – felelt a Tündér.

–          És hogyan hozzuk vissza a szavakat? – kérdezte Anna, és Kati már kérdezte is.

–          Tudni szeretném, hogyan kerülnek vissza a szavak a könyvbe?

VARÁZSLAT: NEM MEGHATÁROZHATÓ, TERMÉSZET FELETTI TEVÉKENYSÉG.

–          Hát, nem lettünk okosabbak. –vágta rá Anna.

–          Talán kérdezzük meg másképp! – lelkendezett Peti, és már kérdezte is.

–          Tudni szeretném, hogy hol vannak a szavak „Varázskönyvtár története” című könyvből?

KÖNYVTÁR: ÉPÜLET, VAGY TEREM, AHOL SOK KÖNYV TALÁLHATÓ.

–          Nagyszerű. – szomorodott el Anna – Itt vannak a könyvtárban. Hogyan találjuk meg ennyi szó között őket?

–          Tudni szeretném, hogy hogyan lehet megtalálni a keresett szavakat? – kérdezte a Tündér.

KÖNYVTÁRI KATALÓGUS: A KÖNYVTÁRI KATALÓGUS EGY ADOTT KÖNYVTÁR DOKUMENTUMAINAK KERESÉSÉRE SZOLGÁLÓ ESZKÖZ.

–          Hát ez a Lexikon, mindig ugyanazt a szöveget fújja. – keseredett el Anna.

–          Nyugalom. – simította végig a lány haját a Könyvtündér – Meg fogjuk találni!

–          Katalógus! Gyere! – kiáltotta, és a könyv már előttük is termett.

–          Elveszett szavak! – kiáltotta újra, nagyot lendítve arany lúdtollán.

—–A könyv kinyílt az egyik oldalon, és egy papírdarab hullott ki belőle. Peti felemelte, és Katinak nyújtotta. Ez volt ráírva:

„Az első szó a cím: Története. A másodikat a K betűnél találod.”

—–A Könyvtündér kivette a lány kezéből a papírdarabot, és arany lúdtollával megérintette az első szót. Abban a pillanatban, a szó leugrott a papírról, és a könyv borítójára repült, majd szépen kidomborodott a zöld bársony alól. Most már tisztán kivehető volt a felirat:

VARÁZSKÖNYVTÁR TÖRTÉNETE

–          Szóval, tényleg ez az a könyv. – jegyezte meg Anna.

–          Igen. – bólogatott a Tündér.

–          Bizony, hatalmas munka lesz, az összes szót megtalálni! – jegyezte meg Kati, és ezzel mindannyian egyetértettek.

–          Ne aggódjatok! – mosolygott a Tündér – Megtaláljuk őket.

—–A nap hátralevő részében a polcok között sétálgattak, és megpróbálták kitalálni, hogyan találják meg a leggyorsabban „Varázskönyvtár Története” című könyv összes szavát.

 

 

Folytatjuk!

itt12

Vélemény, hozzászólás?

Momó Gyerekrádió © 2015 Frontier Theme