Momó Gyerekrádió

Magyarország Legmesésebb Online Gyerekrádiója

10. D, d

 D, d

 

—–Anna hiába próbálkozott, nem tudott elaludni. Egyfolytában csak forgolódott, egyik oldaláról a másikra. A fejében csak úgy pörögtek a gondolatok.

—–Mi lesz, ha soha sem tudják eltüntetni mellőle a macskát? Hiszen a Könyvtündér is megmondta, hogy ilyen esettel még nem találkozott. Lelki szemei előtt látta, ahogy örök időkre mellette marad Ábécé, és utána megy, akármerre is jár. Aztán majd  ha felnő, minden gyerek csak macskás néninek fogja csúfolni.

—–Amint ideért a gondolkodással, hirtelen kipattant az ágyból. Úgy döntött, hogy megpróbálja kiverni a rossz gondolatokat a fejéből, és mi sem lenne erre megfelelőbb, mint az ABC-s könyv.

—–Ellenőrizte, hogy a varázs cetli ott van-e még a könyvben, majd elmormolta a varázsigét. Pár pillanat múlva, már a könyv fehér lapjai között találta magát.

—–De nem volt egyedül. Ott volt vele az A, az Á, a B, és a C betű, és persze Ábécé, a macska.

–          Hol voltál ilyen sokáig? – kérdezte az A betű.

–          Sok dolgom volt, nem tudtam előbb jönni. – felelt a lány.

–          Persze, minket meg jól itt hagytál! – korholta az Á betű – Arra nem is gondoltál, hogy unatkozunk?

–          Jól van, jól van! – legyintett Anna – De el sem hiszitek mi történt velem.

–          Mi? – kíváncsiskodott a B betű.

–          Nem tudom eltüntetni Ábécét.

–          Miért kellene eltüntetni? – kérdezte a C betű.

–          Jaj, ti ezt nem érthetitek! – sóhajtott a lány.

–          Miért ne értenénk? – húzta fel az orrát az A – El akarod tüntetni az összes betűt.

–          Nem azt az ÁBÉCÉT, hanem a macskát!

–          A macskát? – értetlenkedett a C.

–          Igen. A macskát nevezem Ábécének.

–          És miért akarod eltüntetni? Nem szereted az állatokat? – kérdezte a B.

–          Hiszen tudjátok, hogy a betűket sem szereti! – csattant fel az Á.

–          De szeretem az állatokat! És amióta titeket ismerlek, azóta a betűket is szeretem! De értsétek meg, az Ábécének, akár macska, akár betűkből áll, ebben a könyvben kell maradnia!

–          És nem marad? – kérdezte a C.

–          Nem. – felelt Anna elkeseredve – De ti, talán tudjátok, hogy mi történt, hiszen itt voltatok!

–          Én arra emlékszem, hogy leírtad, hogy CCA, és a macska megjelent. – gondolkodott el a B.

–          Így van. De miért? – kérdezte a lány a fejét vakarva.

–          Emlékszel? Hiányzott egy betű. – kiáltott fel az A.

–          Igen. – bólintott Anna.

–          Talán, ha leírnád a hiányzó betűt, akkor a macska itt maradna könyvben. – húzta ki magát az A.

–          Ez bizony lehet. – gondolkodott el Anna.

–          Csak egy bökkenő van. – vágott közbe az Á betű.

–          Micsoda? – néztek rá a többiek.

–          Hát az, hogy ez egy ABC-s könyv, és csak ABÉCÉ rendben lehet benne haladni. – felelt az Á.

–          És mit jelent az ABÉCÉ rend? – kérdezte a C.

–          Valamelyik nap magyarázta el Ildikó néni, a tanító nénim, hogy a betűk sorrendje az ABÉCÉ. – felelt a lány.

–          Igaz, igaz. – bólogattak a többiek.

–          És mi is a következő betű? – kérdezte Anna.

–          Hát, azt neked kell tudni. – felelt az A.

—–Anna letelepedett a földre, és törni kezdte a fejét. Tudta, hogy pár nappal ezelőtt már tanulták azt a betűt, ami a C után következik, de nem jutott az eszébe.

—–Elővette a lúdtollát, és magában sorolni kezdte az ABC betűit.

A, Á, Bé, Cé, majd hirtelen a homlokára csapott.

–          Dééééééééééééééé! – kiáltotta – A következő betű, a D!

—–És már lendítette is a lúdtollát, hogy a levegőbe írja a nagy, és a kicsi D betűt. Amint végzett, a betűk a földre huppantak, és nagyot nyújtóztak.

–          Sziasztok! – köszönt rájuk a lány – Nagyon örülök nektek.

–          Üdv mindenkinek! – mondták a Dék, nevetve.

–          Lássuk, ki mennyi D betűs szót tud felsorolni! – rikkantott a B.

–          Dob, dada, dara, dió, derű, dongó, dínó, dörög, dog, duda, dübörög, dobol……..- sorolta a lány, szinte egy szuszra.

–          Írd le! Írd le! – kérlelte a C.

–          Ezeket, még nem tudom. – mosolygott Anna – Csak olyan szót írhatok le, aminek már ismerem minden betűjét. Nem akarok úgy járni, mint a cicával. Jól is néznék ki, ha folyton utánam jönne egy dongó, vagy egy duda!

–          Akkor írj le olyat, aminek itt van az összes betűje. –javasolta az A.

–          Jól van. – mondta Anna, és törni kezdte a fejét, de nem jutott eszébe egyetlen szó sem.

–          Segítsünk neki! – javasolta a C.

–          Hogyan? – kérdezte a D.

–          Úgy, hogy álljunk sorba, majd keveredjünk össze. – felelt a C.

—–És a betűk táncolni kezdtek egymással. Anna pedig fogta a lúdtollát, és elkezdett írni.

DADA, DAC, BAB, BABA, BÁB, BÁBA.

–          Sajnos, több szó nem jut az eszembe. – sóhajtott Anna.

—–És a szavak, ahogy földet értek, máris megelevenedtek. Először Anna meg is ijedt egy kicsit, mert a bábáról a vasorrú bába jutott az eszébe, de kiderült, hogy egy olyan bábát képzelt el, aki inkább hasonlított egy öreg nénire, mint egy boszorkányra.

—–A dada pedig egy kedves, kék-fehér ruhás, mosolygós hölgy volt, aki egyből pátyolgatni kezdte a babákat, és a betűket.

–          Mit játszunk? Mit játszunk? – kérdezte a társaságot a dada.

–          Fogócska! Fogócska! – kiáltották a betűk, és rohangálni kezdtek.

—–Csak a bába álldogált egy-helyben, miközben a többiek szaladgáltak. Arcán, egy nagyon furcsa kifejezés ült. Annának percekbe telt, mire rájött, hogy valószínűleg, a dac szó jelent meg rajta.

–          Gyere te is! – kérlelte a D betű a lányt.

–          Most nincs kedvem. – felelt Anna.

—–Mivel Anna, az előző alkalmakkor már teremtett babát, és babot is, most egy kicsit zsúfoltnak érezte már a helyet. Azon kezdett gondolkozni, hogy ha el tudná tüntetni a babokat, akkor talán Ábécét, a macskát is elvarázsolhatná.

—–Becsukta hát a szemét, és erősen koncentrált, de nem történt semmi. Elhatározta, hogy másnap megkérdezi a Könyvtündért, hogyan lehet az ABC-S könyvből eltüntetni a tárgyakat.

—–Egy darabig nézte a fogócskázókat, aztán a huszadik ásításnál rájött, hogy mennyire fáradt, ezért kimondta a varázsszót, – FANTÁZIA VIGYÉL HAZA – és máris a szobájában termett.

—–Gyorsan bebújt az ágyába, és szinte azonnal álomba merült. Ám azt még érezte, hogy Ábécé, dorombolva a lábához kuporodik.

 

Folytatjuk!

itt1

level1

Vélemény, hozzászólás?

Momó Gyerekrádió © 2015 Frontier Theme